valaki olyan is olvassa a blogot, aki terjeszti a dolgokat... csalódtam. 

szóval bezárok. van egy másik, amit nem adtam meg senkinek. majd olvassa aki olvassa. csáá 

igen, tegnap nem írtam... nem mintha bárki is rendszeresen olvasna, de engem zavar. 

hát. babalátogatóban voltam :333 az a cuki babaillat ahhw*--* meg megpuszilni a kis buksikáját*--* meg amikor rádcsorog a nyála... najó, az nem igazán, de egy kisbabánál még az is cuki és nem fogsz haragudni rá :33 és amikor felveheted és sétálgathatsz vele*--* meg mikor magad felé fordítod, ő meg vágja neked a pofákat meg minden *--*

egyszóval: a babák nagyon édesek*-* :3 

aztán: tegnap ebédre husi volt, olyan mint tegnap.

vacsira pedig sonka, de mivel azért nem vagyok oda ezért baromfi parízer mustárral. nem az én kitalációm, mustárt vagy tormát lehet enni hozzá, én meg szeretem nagyon a mustárt :$

aztán meg mit is írhatnék? fogytam 1,5 kilót *---* tegnap mikor reggel méredzkedtem akkor láttam :D örülök neki nagyon, de ma reggel kicsit lelombozott hogy egy dekával se mutatott kevesebbet... nembaj, majd fog. nem,nem fog.

ma főtt tojást kéne ebédelni, de sehogy se visz rá a lélek... sült tojást akarok. vagy tükörtojást. mindegy, csak ne főttet :S

majd még meglátom. 

ja és így a végére: már éhes vagyok. de majd csak délben eszek, mert az az ebéd. tegnap fél négykor ebédeltünk anyával. hát jó későn. és fél kilenckor vacsoráztam. hát nemtudom. csak azt hogy éhes vagyok...

hogyismondjam... a hashajtó rendesen megtette hatását, ráadásul hajnali görccsel is megajándékozott. aztán persze vissza tudtam aludni... 

mikor anya felkeltett és odaült elém. és mondta hogy milyen rosszul aludt, mert vett be cseppeket és hogy görcsölt nagyon. mondom énis.

"de te nem vettél be cseppeket."

"nem, én nem, de akkoris!"-nyomtam a fejem a párnába. mert hazudni szar. 

azt nem írtam, de apa tette be igazán tegnap délután a kiskaput. 

már eleve dumált hogy minek diétázni, csak egészségesen kell élni, ordítozott a kocsiban konkrétan. én meg mint jókislány hallgattam a sok szart az ablakon kifelé bámulva. már megszoktam hogy mindig osztja az észt... aztán elértünk egy útszakaszhoz. öttevény-győr bejáró út mellett(csak kocsikáztunk) van bicikliút. szinte új. és olyat szól "és itt van a bicikliút amin te sose fogsz futni vagy biciklizni!" (sokan futnak rajta) 

na és akkor kicsordult a könny a szememből. mama már mondta neki hogy hagyjon békén a futással és tessék. 2 nap alatt sokadszor. úgy, hogy előtte hazavittük mamát és mégegyszer elmondta hogy ne piszkáljon. na és mit hallgattam egész úton? hogy nem mozgok eleget, nyápic vagyok, xy is elmehet a kurva nénikéjébe a diétáival...

apa soha nem káromkodik. ez az egy amit nagyon tisztelek benne. 

szeretem meg minden, de elviselhetetlen és betelt a pohár. hányszor sírtam már a megjegyzései miatt? rengetegszer! én csak szeretném közölni vele mit tervezek... és ha keveset eszek? "nem nem enni kell, hanem mozogni!" mondja ő nagysága, aki fut minden nap 9 km-t és mégis van hasa, mert rendesen és eleget eszik. 

hát kössz... 

ma voltunk tescoba. mivel holnap ünnep. bevásároltunk a diétához. 

reggeli: 1 kávé (zsemle is kéne, de azt nem hozott anya. nem fontos)

ebéd:

2 főtt tojás salátával. (turbózás: kicsi salátaöntet, különben olyan mint a száraz fájdalom. kicsi sajt szórás a tetejére.)

 vacsora: 

sovány hús grillezve köret nélkül (csirkét akartunk, de nem volt. ez pulykamell)

holnap megyünk babalátogatóba. vettünk a picinek ruhácskákat. olyan édesek azok a kicsi ruhák. *-* én válogattam, úgyhogy swag lesz a szerkóban :$ 

holnaptól diéta, és az mindenhogyan napi 3 étkezés... szét fogok pukkadni... 

aztán vissza térjek a rendes életemhez, amikor nem számolgatom állandaón a kalóriákat, nem 30 percig eszek pár falatot, mert azt bizony 60x meg kell rágni, jó alaposan, hogy megkezdődjön az emésztés, nem úgy edzek mint egy őrült, nem mérem meg egy nap magam 7858775458x és nem tartok fastokat, és nem csúsznak be a bingék? térjek vissza a normális életemhez, legyek újra egy senki? legyen megint üres az agyam, mert nincs min gondolkoznom, mert silány, kopár és teljesen eseménytelen az életem? csak szimplán éljek egészségesen és felejtsem el az egészet?

nem, még nem. megint csak hisztiznék egész álló nap, hogy narancsbőrös vagyok, dagadt vagyok, milyen pufók a képem, milyen vastagok a combjaim, hogy nézek ki farmerban vagy akár legginsben? egyek egy nap megint kb. 2154545 kcalt? ezt akarom megint? 

egyszóval feladni a vékonyságra való esélyt? eldobni mindent amiért ezen a nyáron küzdöttem? feleslegessé tenni mindent amit ezen a nyáron elértem? értem el egyáltalán valamit? azonkívül hogy összevissza hazudtam hogy már ettem, aztán néztek mikor rámjött a falásroham. egész nap szépen tartottam magam, aztán este nekiestem a hűtőnek. 

már nemis tudom milyen íze van egy igazi chipsnek. vagy egy jó tábla milkának. a mekis kajának. a kakós csigának. a sajtkrémes rúdnak. 

milyen ha nem azzal kezdem a reggelt hogy ráállok a mérlegre? milyen ha nem iszok meg egynap 5 liter innit, csak 2-őt, mert tele vagyok és nem fér belém? 

vagy valami isteni házikoszt. csak egy jó rakottkrumpli kolbász nélkül, mert disznót nem eszek.  egy nagy adag ciprusi csirke, sok krumplival, kevés borssal. a kedvencem. vagy csak egy nagy szelet rántott hús, sültkrumplival, vagy rántott sajt, ami szintén kedvenc. sütit is ma ettem először hetek óta... hányszor utasítottam vissza a vasárnapi ebéd utáni sütit. még ha belém is fért volna. 

mennyiszer álltam a tükör előtt fehérneműben és potyogtak a könnyeim. mert nem tetszettem magamnak. most se. utálom magam. utálom aki vagyok. mindent utálok magamon. 

vannak emberek, akik megütnek egy szintet a kinézetükkel és a stílusokkal a tökéletestől nem messze. és én hol vagyok? a béka segge alatt... se! 

és most csak ülök a sötét szobácskában. lábam a széken törökülésben, kezeim az asztalon, ujjaim pedig fürgén szántják a billentyűzetet. egy másik ablakban a youtube van megnyitva, és a depis listám megy. és gondolkozok. átgondolom a dolgokat. mérlegelek. 

pozitívumok: nagyobb az esély a fogyásra. azóta mióta ezt csinálom nem vágtam meg magam a kinézetem miatt. tényleg. mamáim mindig mondják, meg néha anya is, hogy mennyit fogytam, hmm, milyen vékony vagyok... és nem hiszem el. mert a mérleg egy dekával se mutat kevesebbet... huhh, elkalandoztam. naszóval. ebből kb. ennyi...

negatívum: rosszul lehetek, kórházba kerülhetem, hullhat a hajam, kifakulhat a bőröm(nem voltam egyszer se strandon, full fehér vagyok) meg nemtudom... kb. ennyi ez is.

és a súlyos negatívumok ellenére is a másik irányba húz a szívem. az agyam meg nem szól közbe. 

csak anya szólt közbe, aki azt mondta húzzak a picsába fürdeni és 11kor feküdjek le. köszi anya, épp fontosat írtam... énis szeretlek<33

szenvedtem hogy kibontsam az almapaprikát... megettem kettőt.. az még nem is olyan súlyos, de aztán meg bevágtam 6 darab olyan mini linzert vagy mit... 

iszonyatosan görcsöl a hasam. de csak pár csepp hashajtót tettem a vizembe... áhh, lehet sok volt :/ mindegy, az én hülyeségem, szenvedjek meg miatta.

lehet ma nem alszok...