~Káosz kell, nem bírom a rendet. Zaj kell, ami megöli a csendet. Élet kell, és szabadság. Nem valami ostoba hazugság...

~Ha fájni kell, hát fájjon!

~Csak egy kés..csak egy ér... csak egy liter vér.. és az életed véget ér...

~Az egyetlen fiú aki után futni fogok, az a kisfiam lesz, amikor a kertben játszunk. :)

~Senki nem hal meg szűzen. Az élet mindenkit megb*sz...

~Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyanra pazarold, aki nem becsül meg! 

~Mert minden tettnek van miértje. 

~Mert ki ne akarna egy fiút, aki odaadja a pulcsiját ha fázol? Egy fiút, aki feldob, ha magad alatt vagy. Egy fiút aki a barátai előtt ölel át és csókol meg. Egy fiút, aki csak azért felhív hajnalban, mert eszébe jutottál. Egy fiút, aki sosem akar téged elveszíteni. Egy fiút, aki önmagadért szeret.?!

~Akarom a szemeit. 
Akarom a száját.
Akarom a haját. 
Akarom a hangját.
Akarom hogy rám mosolyogjon.
Akarom hogy azt mondja nekem - SZERETLEK! 
Akarom hogy ő is akarjon ! 

AKAROM ŐT !!!!!!!!!!!

 ~Kedves férfiak.!          Tudjuk hogy a nemünk 60%-a r*b*nc,akit hidegen hagy,hogy hogyan beszélsz vele,és viselkedsz vele.... De kérlek szépen ne felejtsétek azt,hogy ott az a maradék 40%,aki tud őszintén szeretni,és vannak érzései.... 

~Bárcsak olyan lenne a szerelem mint a röplabda. Amikor azt mondom "Enyém" mindenki hátralépne!:-)

~Akarhatnálak foggal-körömmel, de nem teszem. nem tőled lesz teljes az életem. másabb lehetne, az biztos, de mégsem feltétlenül rád van szükségem ahhoz, hogy boldog legyek. aztán meg még is. lehet, hogy jó lenne veled, meg akarnálak. lehet, hogy a legjobbat hoznád ki belőlem, erősebbé, különlegesebbé, valami teljesen mássá válnék melletted. de az sem kizárt, hogy összetörnél, elnyomnál, szóval nem tennél boldoggá.

~Nem vagyok tökéletes. Nem szép a hajam, nincs túl jó alakom, nem vagyok magas. De önmagam vagyok. És ha valaki szeret, akkor ezért szeressen és ne a külsőmért.

Saját~Néha azon gondolkozok mi a baj velem? Mit tettem, amiért én más vagyok? Én olyan akarok lenni, mint a többiek. A körülöttem lévők. Ők, mint boldogok. Én meg csak ülök, egyedül a sötét szobámban. És gondolkozok. Gondolkozok azon, hogy miért pont ilyen színű a hajam? Én világosbarnát szerettem volna. Miért ilyen magas a homlokom? Egy kicsivel kisebb is jó lett volna. Miért tűnik úgy, mintha festeném a szemöldököm? Kevésbé sűrű is elég lett volna. Miért világosak a szempilláim? Ha feketék lennének smink nélkül is hosszabbnak látszanának. Miért ilyen színű a szemem? Kéken szebb lenne. Miért ilyen széles az orrom? Csak egy kicsit lenne kisebb… Miért ilyen pici a szám? Lehetnének kicsit nagyobb ajkaim. Miért van rajtam ennyi háj? Vékonyabb szerettem volna lenni. Csak hogy boldog lehessek. Hogy jól érezzem magam a bőrömben. Isten azért teremtett ilyennek hogy szarul érezzem magam és utáljam az életem? Hogy felvágjam az ereimet? Attól hogy mindig mosolygok és én vagyok a „jó kedvű lány” még egyáltalán nem vagyok az. Belül sivár és kopár vagyok. Néha nem érzem hogy élek. Csak, úgy vagyok. Borzasztóan utálom aki vagyok.