holnaptól diéta, és az mindenhogyan napi 3 étkezés... szét fogok pukkadni... 

aztán vissza térjek a rendes életemhez, amikor nem számolgatom állandaón a kalóriákat, nem 30 percig eszek pár falatot, mert azt bizony 60x meg kell rágni, jó alaposan, hogy megkezdődjön az emésztés, nem úgy edzek mint egy őrült, nem mérem meg egy nap magam 7858775458x és nem tartok fastokat, és nem csúsznak be a bingék? térjek vissza a normális életemhez, legyek újra egy senki? legyen megint üres az agyam, mert nincs min gondolkoznom, mert silány, kopár és teljesen eseménytelen az életem? csak szimplán éljek egészségesen és felejtsem el az egészet?

nem, még nem. megint csak hisztiznék egész álló nap, hogy narancsbőrös vagyok, dagadt vagyok, milyen pufók a képem, milyen vastagok a combjaim, hogy nézek ki farmerban vagy akár legginsben? egyek egy nap megint kb. 2154545 kcalt? ezt akarom megint? 

egyszóval feladni a vékonyságra való esélyt? eldobni mindent amiért ezen a nyáron küzdöttem? feleslegessé tenni mindent amit ezen a nyáron elértem? értem el egyáltalán valamit? azonkívül hogy összevissza hazudtam hogy már ettem, aztán néztek mikor rámjött a falásroham. egész nap szépen tartottam magam, aztán este nekiestem a hűtőnek. 

már nemis tudom milyen íze van egy igazi chipsnek. vagy egy jó tábla milkának. a mekis kajának. a kakós csigának. a sajtkrémes rúdnak. 

milyen ha nem azzal kezdem a reggelt hogy ráállok a mérlegre? milyen ha nem iszok meg egynap 5 liter innit, csak 2-őt, mert tele vagyok és nem fér belém? 

vagy valami isteni házikoszt. csak egy jó rakottkrumpli kolbász nélkül, mert disznót nem eszek.  egy nagy adag ciprusi csirke, sok krumplival, kevés borssal. a kedvencem. vagy csak egy nagy szelet rántott hús, sültkrumplival, vagy rántott sajt, ami szintén kedvenc. sütit is ma ettem először hetek óta... hányszor utasítottam vissza a vasárnapi ebéd utáni sütit. még ha belém is fért volna. 

mennyiszer álltam a tükör előtt fehérneműben és potyogtak a könnyeim. mert nem tetszettem magamnak. most se. utálom magam. utálom aki vagyok. mindent utálok magamon. 

vannak emberek, akik megütnek egy szintet a kinézetükkel és a stílusokkal a tökéletestől nem messze. és én hol vagyok? a béka segge alatt... se! 

és most csak ülök a sötét szobácskában. lábam a széken törökülésben, kezeim az asztalon, ujjaim pedig fürgén szántják a billentyűzetet. egy másik ablakban a youtube van megnyitva, és a depis listám megy. és gondolkozok. átgondolom a dolgokat. mérlegelek. 

pozitívumok: nagyobb az esély a fogyásra. azóta mióta ezt csinálom nem vágtam meg magam a kinézetem miatt. tényleg. mamáim mindig mondják, meg néha anya is, hogy mennyit fogytam, hmm, milyen vékony vagyok... és nem hiszem el. mert a mérleg egy dekával se mutat kevesebbet... huhh, elkalandoztam. naszóval. ebből kb. ennyi...

negatívum: rosszul lehetek, kórházba kerülhetem, hullhat a hajam, kifakulhat a bőröm(nem voltam egyszer se strandon, full fehér vagyok) meg nemtudom... kb. ennyi ez is.

és a súlyos negatívumok ellenére is a másik irányba húz a szívem. az agyam meg nem szól közbe. 

csak anya szólt közbe, aki azt mondta húzzak a picsába fürdeni és 11kor feküdjek le. köszi anya, épp fontosat írtam... énis szeretlek<33